„Maga Moliére adta darabja értelmezéséhez a legjobb fogódzót, mikor leírta: a hivatásos képmutatásnak hihetetlen előnyei vannak. Ez az a műfaj, ahol a csalásnak kifejezett respektusa van: ha rá is jönnek, akkor sem mer szólni senki… A színlelés külön társadalommá kovácsolja a játszma összes szereplőjét. Szabó K. István a Krónikának elmondta, az ő megközelítésében a dráma nem fog moralizáló üzenetet közvetíteni a nézőnek: Don Juan számomra egy zseni, aki sajátos módon éli az életét. Moliére művének rendezése során nem a jó vagy a rossz kategóriáit szembesítem, hanem az igaz kategóriáját igyekszem láttatni. Don Juan őszinte ember függetlenül attól, mekkora gazember egyébként – fogalmazott a rendező.”

Zilahi Imre – Krónika, 2001. november 15.