„A Shakespeare-vígjáték udvarhelyi bemutatója több üzenetet is közvetített. Gergely László, aki már sokadszorra rendez Székelyudvarhelyen, a produkciós színház mellett szóló érveket sorakoztatott fel: bemutatta, hogy az Udvarhelyről, Szegedről, Budapestről, Szabadkáról vagy Miskolcról szerződtetett színészek merőben különböző játékstílusának ötvözése sokkal több újításra, kísérletre ad alkalmat, mint a kőszínházak állandó társulataival való munka. Ellenben a teljes színpadot felhasználó rendezés felfedte az udvarhelyi színházterem nagy hibáit (…) tudva, hogy a Sok hűhó semmiért egymást követő jelenetei megkövetelik, hogy a különböző tartalmú, hangulatú részek látványként is elkülönüljenek, a nézőnek ezúttal csupán a színészi alakítás alapján volt lehetősége tagolni a cselekményt. Ebben azonban szerencsére segítségére volt a hős szerelmes Benedetto (Tóth Tamás) és társa Beatrice (Román Judit) árnyalt, valamint a robbanékony Juan gróf (Káló Béla) gyakran akrobatikus játéka.”

Zilahi Imre – Krónika, 2001. október 9