Fauszt eljutott odáig, hogy mindent tud.  Világa minden szegmense oksági elemekre esik szét, Mefisztó nem megkísérti őt, hanem ő maga válik Mefisztóvá – ez egyébként a „kísértés”, „jelenés”, „jelenet” szavak más lehetséges interpretációja, melyet eleve magukban hordoznak. Megszerzett gyűlölt tudásában nincs helye a vágyaknak, céloknak, kihívásoknak, győztes örömnek, igaz, a bukás miatti összeomlásnak sem. Fauszt – Mefisztóként nekiindul visszaszerezni egykori igazi életét és illúzióit, ám pengeéles gondolatai nem engedik, hogy hazugságba, öncsalásba ringassa magát, megoldást csak úgy találhat, ha az valóban létezik."

Hogyan lehet normális emberi és hiteles művészi életet élni? Lehet-e? Vagy önmagában az erre való vágy nem több puszta önzésnél?