A helyszín: székely falu, valahol egy bányavidéken. Most a korábbi részekben sokat emlegetett plébános és az ő különös szeretője körül forog a történet. A kívülálló hős ezúttal Márton, akit a pap a nevelt fiaként emleget, aki szobrokat farag, verseket ír, és arról ábrándozik, hogy majd kiszakad innen, és máshol próbál szerencsét…

„Mitől lett olyan jelentős ez a trilógia? Egy hagyománytagadás, de egyúttal azonnal egy hagyományteremtés is jellemzi, ami nagyon ritka. Bátor, szókimondó, traumatikus problémákba nyúl bele. Így szembesít azzal, hogy mi van az egyre virulensebb szélsőjobbal, a román-magyar viszonnyal, az egyházakkal. A valóságból indul el, és a valóságból röppen föl egy költői világba.”

(Radnóti Zsuzsa, dramatrug, Székely Csaba drámakötetéről, Nyílt Fórum 2013)

Bozó Andrea, legjobb női mellékszereplő, Színikritikusok díja, 2014.

Bozó Andrea, legjobb női epizódalakítás, Vidor Fesztivál, 2014.

 

A trilógia első része, a Bányavirág, a Pinceszínházban, a második, a Bányavakság szintén a Szkéné Színházban látható.

A darab megjelent a Selinunte Kiadó Kortárs drámaírók című sorozatának Székely Csaba Idegenek és más színdarabok kötetében >>