Az Élőkép három vizuális színházi etűdöt fűz egy csokorba egy estére. Az köti őket össze, hogy mind a háromban a három alapszín - piros, sárga, kék - valamelyike dominál.

Piros: Változás kapui

Életre kelt női szobrok variálható jelmezükben női élethelyzetekből absztrahált gesztusokkal újra és újraformálják önmagukat, alakítják viszonyaikat. Különböző ritmusú helyváltoztatással folyamatában, de váratlanul rendezik át a tagolt tér képét. Létállapotaik a fények vetületei és a hangok által válnak érzékelhetőbbé. "A Változás kapuiban szinte kizárólag humorral, és látványos képekkel találkozhatunk. A Philippe Découflé korai munkáira emlékeztető, groteszk "lény"-ség sajátos humora, a nem emberi mozdulatok, a repetíció, az egységes, szürreálisan sejtelmes, de nem elkomolykodott tartalom erős, izgalmas élményt hoz. A végeredmény egy emlékezetes, friss szellemiségű és jókedvű alkotás." Halász Tamás, Ellenfény 2003/1-2

Sárga: Darutánc

A bambusz szárnyak és talpak, a színes jelmezek, a háttérvetítés és a fények élő képeket festenek a térbe, melyek belső ritmus szerint változnak, alakulnak folyamatosan. A szárnyak térbe rajzolt grafikus vonalak, a testek egy térfestmény színes foltjai. Az előadás egyfajta szakrális tánc, harmonikus mozdulatsorok egymásutánja.

Kék: Hullámtér

Ami kizökken egyensúlyi állapotából, mozgásba lép az egyensúly helyreállításáért: ezért szüntelen a világban az áramlás. A részek szintézise a szemünk előtt formálódik, egyensúlyukból kibillent formák megnyugvásukat keresik.