Az előadó szerepvállalása a világ színpadán, mint színésznő, mint táncosnő, most szobrászként egy képlékeny anyagból – önmagából - formál új alakot eddigi szerepeinek sokszínű, többalakú lélegzetéből. A múltban tapasztalt dolgok a jelen tapasztalatlanságát, az új – még ismeretlen - szerep kifejtését kivánják elősegíteni.

Ophelia, és Médeia találkozása egy előadáson belül. Hogyan viselkedik Büchner Máriája egy Shakespeare- i Ophéliát játszott színésznővel, hogyan viszonyul ma Médeiához a már korábban Médeiát megformáló színésznő.

Egyik pillanatban a mozdulat kifejezése, a tánc jellege, másik pillanatban az elhangzott szó keretein belül nyilvánul meg a mondanivaló hangulatvilága, amit Antal Attila zeneszerző színpadi jelenléte, s előadása egészít ki elektronikus zenei futamokkal.

Belső monológok, fejtegetések fűszere. Egy álmodó nő gondolatvilága, cívodása önmagával, s környezetével. Minden monológ egy állomás, egy lelki állapot megállóhelye.