„Azt olvastam az újságban, hogy mégsem következik be a világvége. Meg akartam ünnepelni a jó hírt, elmentem egy McDonald’s-be és rendeltem egy hamburgert… Idáig lelkesedés nélkül fogyasztottam, mert számítottam a katasztrófára… De most már van a világnak jövője. Megdupláztam hát a ketchupadagot…” /SławomirMrożek/

Az ünnepre, a szórakozásra, azaz a mulatságra tehát mindig van ok – vagy azért, mert jön a világvége, vagy azért, mert elmarad. Ez mai modern világunkban – úgy látszik – egyértelmű, hiszen „fesztivál-társadalmunkban” egymást érik a nagyszabású zenei rendezvények, bulik, megakoncertek. A 21. század hajnalán kialakuló globális közösségeinkszámára elengedhetetlen igény a „felhőtlen szórakozás.” Ezek alkalmával szelepelődnek ki mindazon szociális és lélektani feszültségek, melyeket éppen a globalizmus, a kapitalizmus, illetve voltaképpen jelenünk összes izmusa hív életre.

SławomirMrożek pontosan erre a világállapotra érez rá Mulatság című abszurd drámájában, mely olyan drámairodalmi alkotásokkal mutat egyértelmű rokonságot, mint Samuel Beckett Godot-ra várva című műve. Három fiatal keresi a szórakozás lehetőségét egy végtelennek tűnő éjszaka folyamán, mivel úgy tudják, hogy „mulatság van”, hiszen mulatságnak lennie kell – akár itt, akár valahol másutt. Keresésük már önmagában is mulatság(os), hiszen Mrożek abszurditása elképzelhetetlen a keserédes irónia, és a groteszkbe hajló humor nélkül. Egyszerre láttatja darabja szereplőit részeg hőzöngőknek és gyámolításra szoruló gyermekeknek; kegyetlen, egymással és magukkal szemben is erőszakos gonosztevőknek és megváltásra váró tévelygőknek.

A lengyel drámaíró e kifejezetten ritkán játszott darabját Keresztes Attila állítja színpadra, sajátos módon: egy női és egy férfi szereposztással.