Visky András: A SZÖKÉS

Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel

„A drámai szöveg nyíltan tárgyalja az ember halála általi (lehetséges?) megdicsőülés problematikáját, alapkeretként használva fel a forradalmi bukásokat. A szerelem életre ösztönöz, ebben a helyzetben viszont nincs kilátás, nemhogy a szerelemre, de még az életre sem. A cselekmény egy várbörtönben játszódik, ahol a foglyok a kivégzést várják. Vagy megpróbálkoznak egy lehetetlennek tûnő szökéssel, vagy meghalnak. Vagy pedig feltámadnak. Az embernek nincs meg az ereje a feltámadáshoz, a szerelemnek viszont megvan. A tizenharmadik jelenetben megtörténik a csoda, élet van, még akkor is élet van, ha a kivégzés megtörtént. A csoda megtörténik, és ezt elhisszük, mert a csoda eredetét nem kutatjuk. Miként kell vagy lehet meghalnia annak, aki nem akar meghalni? – e kérdésben összpontosulva játszódik a cselekmény, és a cselekménybe szőtt álmok is.” – vélekedett Patkó Éva rendező Visky András A SZÖKÉS  címû színmûvéről az ősbemutató előtt.

*   *   *

„ ...nemcsak a szereposztásból következő változások miatt más ez az előadás, mint a szerző által eredetileg elképzelt „szökés-terv”. Láng Zsolt dramaturg munkája nyomán megváltozott a szöveg, a rendezői koncepció eredményeképpen pedig a clown-kulcs segítségével nyithatjuk meg ezt a titkot.

Mert a két elítélt itt tulajdonképpen egy síró-nevető bohócpár, akik együtt játszanak el mindent: az életet, a szerelmet, a történelmet – és végül a halált, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, s a túlélők számára pedig csak egy ruha- és cipőkupac marad majd belőlünk.”

KULCSÁR ANDREA

Játékos szökés a kisteremben, A HÉT 2006. február 7.