A Kályhabúcsúsztató tulajdonképpen rekviem a régen letűnt erdélyi magyar polgári lét emlékéért. A drámai szituáció tétje egy köznapinak tűnő konfliktus: a napjainkban eladósodott értelmiségi család jutányos áron meg kellene váljon a „lakás díszétől”, a már régen nem használt, „csak porfogó” csempekályhától. A csempekályhának nyilván az eszmei értéke jelenti a konfliktust. Egy paradigmaváltás nyomait viselő nappaliban vagyunk, ahol az „Aranykor” lázongásait őrző újságkötegek, roskadásig pakolt könyvespolcok között már ott világít egy televízió, egy laptop, a wireless internet sugara. Ám a technika egyszer csak felmondja a szolgálatot... A pusztán emlékeket őrző, de funkciójukat vesztett tárgyak egy csapásra szerephez jutnak, a nappaliban ráadásul feltűnik egy idegen... A döntés nem egyszerű. A történet azonban már régen nem (csak) a kályháról szól. 

Varga Gábor nagyváradi vegyészmérnök, publicista, író. Végzettségének megfelelően vegyészmérnökként dolgozott a ’70-es és ’80-as években, emellett azonban prózaírással is próbálkozott. Közéleti és kulturális szerepvállalásához tartozott irodalmi körök, társaságok működtetése, megszervezése. Az ő nevéhez fűződik a nagyváradi Ady Endre Társaság létrehozása is 1992-ben.