Néha úgy tűnik, alig van olyan zsonglőr, akit nem érdekel mélységében a matematika, és annak zenei határterületei. Legyen az ipari robotkar, összevissza szerelhető fapad, vagy akár Johann Sebastian Bach, a zsonglőrökre mindig számíthatunk.

A Pan Potban a zenéé a főszerep, de a zongorista mellett játszik még egy raklapnyi fehér labda és három zsonglőr is. Pontosan számolnak az idővel, a ritmussal: ha a magas labda alatt nem áll senki, hogy elkapja, az csak azt jelenti, hogy még nem áll ott senki. A három előadó úgy mozog a labdák előre beprogramozott, fehér csíkot húzó, feszesen, pontosan, kiszámolt röppályáján, mintha a korzón sétálna. Átírják mind a zenei, mind a grafikus érzékelést. Bevallásuk szerint legnagyobb hatással a Maguy Marinnel, a Pina Bausch-sal és a Josef Nadj-gyal történt találkozás volt rájuk.

A finom úriemberek elegáns fekete szmokingban végtelen önuralommal manőverezik végig a vertikális labda-balettet. Mindenhonnan előbukkannak, de leginkább onnan, ahonnan legkevésbé számítunk rá.

Zene: Bach, Beethoven, Mozart, Ligeti, Liszt, Kagel, Dutilleux, Fauré, Wagner