994 őszének egyik késő estéjén feszült a légkör az esztergomi fejedelmi rezidenciában. Vajk nyugodtan várja apját, Géza fejedelmet. Géza meggyötörten tér fia szobájába. Vajk megnyugodhat: a sámánt, a pogány Magyarország utolsó udvari áldozó papját, Géza az imént megölte. Így hát semmiféle zavartól nem kell tartaniok másnap reggel a nagy eseményen: Vajk keresztelésén.

A drámai parabola nemzeti történelmünk egyik alaphelyzetét idézi: a történelmi sorsforduló eredményét nyomon követő cselekmény a mindenkori nagy változások fő kérdéseit vizsgálja. A múlt és a jövő ütközik össze benne nagy szenvedéllyel, és az ideológiai harc meggyőzően bizonyítja, hogy a jövő építése súlyos áldozatokat követel, gyökeres leszámolást a múlt eszméivel.