„… és látta, hogy menye, Johanna úrnő kevély meg nagyravágyó, és a megszokott emberi mértéken túl van, vágyakozik az e világi dicsőségre, férje András király iránt nem mutat királyi tiszteletet, és látható, hogy minden akarata – még a lehetőségén túl is – az, hogy őt megfossza

a koronától és az országtól …” Erzsébet magyar királyné meglátásai a fenti sorok Nápolyi Johannáról, aki következő előadásunk egyik kulcsszereplője lesz. Visszarepülünk a 14. századba, az összeesküvések, gyilkosságok, fondorlatok és ármány, diplomáciai bonyodalmak, pápai

vizsgálat, kivégzések és bosszúhadjáratok világába.

Szerelemre éhes, gyönyörű csitri a nápolyi trónon. A tüneményes királynő bálványozói, egyben szeretői, megölik a férjét. A férj Nagy Lajos magyar király öccse. A király a sereggel megindul. Velence megakadályozza a tengeri átkelést. A nápolyi udvar, amely a királynő káprázatában él, Velencében bízik, annak nem érdeke, hogy az Adriai-tenger két oldalát a Magyar Királyság uralja.

A bonyolult jellemeket felvonultató és intrikákkal átszőtt darab a magyar történelem kalandregénybe illő fejezetét mutatja be a történelmi hitelesség igényével, pazar jelmezekkel és díszletben. Papp Janóban ezúttal sem csalódunk: Franco Zeffirelli filmvilágát idéző jelmezei és a különleges díszletmegoldások valóban átemelnek egy időben ugyan távoli korba, de az emberi vonások, az ábrázolt dilemmák és a megjátszott tétek szempontjából nagyon is a mában érezhetjük magunkat. A speciális multimédiás technikával kiépített díszletben Zsoldos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző műveire bomlik ki az előadás, melyet mi, nézők a nápolyi udvar lakóiként nézhetünk végig.