Három isten érkezik Szecsuánba. Azért jöttek, hogy jó embereket találjanak. A tét óriási: el kell pusztítaniuk a világot, ha nem bukkannak olyan emberekre, akikből még nem veszett ki a jóság. Küldetésük csaknem lehetetlen, hiszen a világot elárasztotta az önzés..

„Ember, őrizd két alakban

Lelkedet!

Ne is válaszd szét magadban,

Mind a kettő kell neked!

Sose hidd, a csata eldőlt,

Egyik vagy másik veszendőbb!

Tartsd meg a csúnyát, tartsd meg a nemest,

Tartsd meg a durvát, tartsd meg a becseset,

Mind a kettőt!”

                                                           Bertolt Brecht

A szecsuáni jólélek: példázat és JÁTÉK!

A példázat annyi: nem az ember jó vagy rossz – hanem a viszonyok. Másképpen: hogy miként cselekszünk, nem saját természetünk határozza meg, hanem az adott társadalomé. A darab főhőse – Sen Te, utcalány –, ahhoz hogy jó tudjon maradni, kénytelen magára ölteni Sui Ta – a kíméletlen kapitalista – maszkját. Csak így tudja mint jóember segíteni szegényeit.

A példázat azonban nem száraz tandráma, hanem pergő, sokszínű, varázslatos játék. A játék célja: egy embertelen társadalomban a boldogság, a megoldás megtalálása; hogy ne kelljen boldogtalanságban élni! 

Brecht azonban nem ad megoldást: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj!”

Csiszár Imre