„Nem szeretem magamat, így vagyok én most" – panaszolja Czintos gazda az öreg Samu bácsinak. Czintos Bálint a fia helyébe kívánkozik, aki érettségi bizonyítványt szerzett, és éppen az úrilány, Zsuzsanna kezét készül megkérni. Czintos önszántából, mintegy „játékból" magára ölti a hozzá külsőre ikertestvérként hasonlító, öngyilkossá lett filozófus barátja, Kund Ottó maszkját, abban a reményben, hogy ily módon megélheti azt az énjét, aki mindig is szeretett volna lenni, ám a körülmények folytán nem lehetett. A tragikus csapás akkor éri, mikor kiderül, hogy a játékból felvett maszkot nem tudja többé levenni.

Ördögi színjáték ez – meghasonlás önmagunkkal. Az arc és álarc kettőssége Pirandello színpadi világával mutat rokonságot. Az 1942-ben írt dráma a paraszti sorból kitörni vágyó erős egyéniség tragédiáját állítja elénk.

Csiszár Imre