Valaha évszázadokkal ezelőtt, templomok udvarán, kolostorok termeiben láthattak csupán színjátékot az egyszerű emberek. Volt, ahol helybeli polgárok, kézművesek és földművesek játszották az Atyaistent, a fájdalmas Szűzanyát, a megfeszített fiú szerepét; a szerzetesek iskoláiban azonban a diákok léptek színre a messzi vidékről összesereglett nézők épülésére és szórakoztatására. Kegyes atyák állították össze a darabokat, amelyeket jeles alkalmakkor: karácsony, vízkereszt, nagypéntek és húsvét idején játszottak el, s Krisztus életén kívül, a Biblia számos más történetét is megelevenítették. Nemcsak a vallásos áhítat felkeltése és növelése, hanem az önfeledt játék örömének másokkal való megosztása is vezette a passiók és misztériumok összeállítóit és előadóit. Így vegyült össze az előadásokban a magasztos történet és a profán humor, a szent ének és a bájoló mondóka. A csíksomlyói ferences barátok lejegyzésében maradt az utókorra néhány két-háromszáz éves nagypénteki misztériumjáték szövege. Ennek alapján készült a Csíksomlyói passió kiegészítve régi imádságokkal, énektöredékekkel, betlehemes rigmusokkal - megidézve a régi magyar népi színjátszás elfeledett hangulatát - mindenki igaz gyönyörűségére és épülésére. (Csiszár Imre)