Hárs Anna Mákfagyi című új darabjának bemutatójáról a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
A történet igazi különlegessége a remekül működő, teljes mértékben mai viszonyokra csengő humora mellett, hogy többször éreztem: Hárs Anna ezt a darabot konkrétan erre a két színészre írta. Bizonyos poénok számomra csak és kizárólag Kálid Artúr szájából voltak hitelesek és érthetők. És ez nagyon megdöbbentett, mert hihetetlenül jól hat, az összekacsintás ösztönét váltotta ki belőlem nézőként, és ez egy olyan plusz élmény, amit csakis kortárs darab képes megadni. Emellett két-három olyan jelenet is van a darabban, ami egészen meglepő, és a közönséget is annyira felpezsdíti, hogy a színészeknek kis hatásszünetet kell tartaniuk, hogy folytatni lehessen az előadást!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével
Interjúk
Művészek írták
Interjúk
