Portré
Dózsa Zoltán
színész
Életrajz
Életpálya: Színház- és Filmművészeti főiskola 1993.
1993- Budapesti Kamaraszínház.
Színházi szerepek: Moliére: Tartuffe Damis, Shakespeare: Troilus és Cressida Patroclus; A makrancos hölgy Grumio; A velencei kalmár Lorenzo, Örkény: Kulcskeresők a Bodó, Brecht-Weill: Koldusopera Enyveskezű Jakab; Jimmy, Kleist: A Schroffenstein család Santing, Gems: Piaf Emil; Pierre, Sherman: Hajlam Rudy, Létraz: Kié a baba? Jacques, Katona: Bánk bán '96 Solom mester, Orton: Amit a lakáj látott Nicholas Beckett; Csak mint otthon Mr. Sloane
1993- Budapesti Kamaraszínház.
Színházi szerepek: Moliére: Tartuffe Damis, Shakespeare: Troilus és Cressida Patroclus; A makrancos hölgy Grumio; A velencei kalmár Lorenzo, Örkény: Kulcskeresők a Bodó, Brecht-Weill: Koldusopera Enyveskezű Jakab; Jimmy, Kleist: A Schroffenstein család Santing, Gems: Piaf Emil; Pierre, Sherman: Hajlam Rudy, Létraz: Kié a baba? Jacques, Katona: Bánk bán '96 Solom mester, Orton: Amit a lakáj látott Nicholas Beckett; Csak mint otthon Mr. Sloane

Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Peter Lindbergh – Budapest Fotó Fesztivál
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg. Szegő György -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András