Portré

Gyöngyösi Gábor

szerkesztő fordító író összeállította rendező szövegkönyv rendezőasszisztens vers a rendező munkatársa

Életrajz

irodalmi titkár, dramaturg, író, rendező
Szatmárnémetiben született 1935. szeptember 20-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Állami Magyar Fiúlíceumban végezte, 1953-ban. Ezt követően történelem-filozófia szakot végzett Kolozsvárott, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, 1957-ben. Egyetemi éveit követően előbb a Szatmárnémetiben megjelenő Dolgozó Nép szerkesztője volt, majd tanár. Első színházzal kapcsolatos cikke az Előre című napilapban jelent meg, Szatmárnémeti színházi hagyományairól. Kritikai, dramaturgiai írásokat közölt az Utunk, Művelődés, Korunk, Ifjúmunkás, Új Élet, Szatmári Hírlap című lapokban. 1965-től Magyarországra való kitelepedéséig (1986.) a Szatmárnémeti Északi Színház irodalmi titkára, dramaturgja, rendezője. Műfordításában játszották Paul Everac, Hans Kehrer, Francisc Munteanu, A. D. Herz és Paul Georgescu darabjait. Tudor Popescu drámájának feldolgozásával hozzájárult az első szatmári musical-bemutató létrejöttéhez is. Nagy érdemei voltak Kocsis István drámáinak szatmári színrevitelében is. Kitelepülése után, Miskolcon különböző lapok és folyóiratok munkatársa lett: Déli Hírlap, Észak-Magyarország, Napjaink, Holnap.

Gyöngyösi Gábor
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
  • Interjúk

    Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval

    Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
    Gyulay Eszter
  • Interjúk

    „A színészet egy önkifejezési forma számomra.”

    Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk.
    Farkas Éva
  • Interjúk

    „A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”

    Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
    Gyulay Eszter

Bemutatók képekben