Portré
Szatmári Ágnes
Életrajz
díszlet- és jelmeztervező
Szatmárnémetiben született 1932. március 17-én. Tanulmányait a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1956-ban debütált a Máramaros tartományi kiállításon.1965-1994 között részt vett az évente megrendezésre kerülő nagybányai, majd Szatmár megyei kiállításokon is. Csoportos romániai tárlatai voltak a következő városokban: Bukarest, Szatmárnémeti, Nagybánya, Kolozsvár, Galac. Egyéni tárlatok: Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagybánya, Kolozsvár. Határon túli kiállításai: Budakeszi, Gyula, Ungvár, Zutphen (Hollandia), Wolfenböttel (Németország), Nyíregyháza. Külföldön található alkotásait osztrák, izraeli, magyarországi, németországi, svédországi, ukrajnai gyűjtemények őrzik. 1957-ben került a Szatmárnémeti Állami Magyar Színházhoz, mint díszlet-és jelmeztervező. 1957. április 25-én debütált, a Romeo és Júlia-előadással, amelynek a jelmezeit készítette. A szokatlan, merész kiállítású díszlet (Szakács György) és jelmez szakmai körökben nagy érdeklődést és élénk vitákat váltott ki. A szatmárnémeti színháznál eltöltött 36 év alatt a társulat 261 bemutatójának több mint felében (140 előadásban) működött közre díszlet- és/vagy jelmeztervezőként. Nyugdíjazása után áttelepedett Gyulára.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter