Bauer Sándor 1969. január 20-án felgyújtja magát a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. A történet ezen a ponton kezdődik és ér véget. Két nyomozó próbálja kideríteni az ügy hátterét és párhuzamosan mindent elhallgatni a nyilvánosság elől. Mindeközben látjuk, milyen események befolyásolják Bauer életét, mi vezet a tizenhét éves fiú önégetéséhez. A darab nem dokumentarista. Fikció, melyben azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan befolyásolja a hatalom az emberek életét, mi ellen és miért érdemes tiltakozni, és hogy van-e értelme a hősiességnek a XX. század borzalmai után. Egy abszurd és kegyetlen világ tárul a nézők elé, amiben a legijesztőbb, hogy a világ a valóságban is ilyen. Jan Palach temetésén tízezrek voltak. Bauer Sándorén tizenheten. A kommunista állam elhallgatta történetét, városi legendák útján élt tovább. Egy hős? Egy fiú? Egy áldozat. Egy olyan rendszer áldozata, ami nem múlt el és nem is múlik el soha. A rendszer Magyarország, Európa és ez az egész abszurd és kegyetlen világ.