Portré

Csernus Mariann

színész rendező szerkesztő

Életrajz

Életút: Amatőr színjátszó, 1948-50 a Pesti Színház, 1950- a Nemzeti Színház tagja, 1989- örökös tagja.
Önálló estjei: Weöres Sándor: Psyché (1972), Asszonyok mondókái (1976), Jászai Mari: Életem (1979), Károlyi Gáspár: Vizsolyi Biblia (1982), Simone de Beauvoir: Megtört asszony, Liv Ullmann: Változások (1986). Jászai Mari-díj (1970), érdemes művész (1976), Sík Ferenc-emlékdíj (1999).
Főbb művei: Eszterlánc (1986), Ki voltál, lányom? (1993).
Hobbi: őrségi háza kertje, pulikutyája.
Csernus Mariann

Képsorozatok

Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
  • Interjúk

    „Minőségpárti voltam egész életemben.”

    S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
    Farkas Éva
  • Interjúk

    „Még mindig kíváncsi vagyok magamra”

    Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
    Szerda Zsófia
  • Művészek írták

    Színházcsinálás: Liliomfi

    Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
    Szegő György

Bemutatók képekben